Az olasz ételekben azt is szeretjük, hogy borzasztóan egyszerű az elkészítésük. Egy kis tészta, egy kis szósz és már is kész a finom ebéd. Na és mi a helyzet az édességekkel? Kapásból egy tucatot tudunk felsorolni, mert az olaszok bizony élen járnak a desszertek terén. Ódákat zengnek az olasz fagylaltok textúrájáról és ízükről. Egy ilyen receptet hoztam most nektek.

Nem szeretnék messziről indítani de... Két éve, mielőtt összeházasodtunk Gergővel elkövettük azt a hibát, hogy a könnyen megjegyezhető dátum keresése közben megfeledkeztünk arról, hogy a ceremóniát éppen a szüleim házassági évfordulójával megegyező napra szerveztük, így nem tudták kettesben megünnepelni azt. Ekkor ajándékoztuk meg őket ezzel a városlátogatással kárpótlásul. Ungarische Tourist révén és idegenvezető hiányában ide sem kettesben mentek végül, hanem velünk.  

Rómában kincsekre lelsz...

A városba érkezve pedig hosszú sétákba kezdtünk, napi 15 km-es átlaggal. Így esett, hogy végig kóstoltam fél Róma desszert és fagylalt kínálatát és ráleltem az igazi pisztácia ízére.

A trevi kút közelében jártunk, ahol mozdulni is alig lehetett a tömegben. Ki tudja már, olyan hatalmas labirintus a város... De minden felé hívogató illatok csaltak bennünket. 

Kóstoltunk is itt-ott pár falatot, míg nem egy picike helyen találtam rátaláltam a legfinomabb sós pisztáciás fagylaltra, amit valaha ettem életemben. Mennyien krémes és pont eléggé sós, kellően édes. Út közben számos eseménybe botlottunk. 

Hol egy helyi jegyes pár fotózásába, hol az utca népét szórakoztató reggae produkcióba. De az íz megmaradt nekem és ki is fejlesztettem a saját kedvenc változatomat fehér csokoládéval.