Teljes kiőrlésű pizza

Erről tényleg regényt tudnék írni, szóval igyekszem szűk szavú maradni... Jó párszor jártam Olaszország több részén, a (kulináris! szempontból) legmeghatározóbb élményeket Velencén és Rómában szereztem. Életem során sokszor utaztam egyedül, de a sors fintora, hogy Olaszországot mindig a családdal együtt fedeztük fel.

Azt gondolom ez az ország nem csak a a gasztronómia miatt vonz minket, magyarokat, hanem azért is mert lakói számos hozzánk hasonló vonással rendelkeznek. Ha nálatok is többször elhangzott már a mondat, hogy "Halkabban már..., úgy viselkedtek, mint egy olasz família!", akkor tudod, hogy miről beszélek. Vonzónak hathat rád az olasz muzsika is. Ki ne hallgatná szívesen az örök 'Feliz Navidad' slágert? 

Utoljára hagytam a gasztronómiát? Nem véletlen. Eddig azon vacilláltam, hogy mi alapján szűkítsem a kedvenc receptjeimet és mit tartsak magamban, mivel nagy álmom egy olasz főzőkurzus bevezetése a főzőiskolában a későbbiekben. Íme az első, amiről lemondok, hogy ti is minél hamarabb elkészíthessétek otthon:


A velencei story

Legyünk teljesen őszinték: Olaszország = pizza, így ezzel kapcsolatban támasztjuk a legmagasabb elvárásokat gasztro témában utazásaink során. 

2006-ban Velencében jártunk a családdal. Évfordulós ajándéknak szántuk ezt a pár napot nagyszüleimnek, akiknek nagy vágya teljesült ezzel az utazással. Már első este beültünk egy helyi Ristorante-ba pizzát vacsorázni. Mondhatnám, hogy ízletes ételt kaptam, de ez nem igaz. Legalább is ezt gondoltam az akkori fejemmel... A pizza tészta vékony volt, mint egy papír lap és hullámos. A szósz pedig egyáltalán nem volt édes, amilyennek itthon megszoktam. Csak úgy, mint a feltétek, amiket nem megszokottan kombináltak, mondhatni sehogy.  Az egyiken csak szalámi a másikon meg csak sonka? Anyu bezzeg mindig megpakolja rendesen, olyan "mindent bele" módon jó sok kukoricával, lila hagymával, kolbásszal... 

Kicsit úgy éreztem magam, mint a szar, amit átvertek a palánkon (ha hiszed, ha nem ez egy régi székely mondás). Na pont ennyire hittem el akkoriban, hogy ilyen az igazi olasz pizza. Később, amikor több étteremben is "ezt" kaptam, rájöttem, hogy nem verhetnek át mindenhol. Nagyot koppant, de az óta már tudom, hogy a kevés feltét annak köszönhető, hogy azok mindegyike intenzív és minőségi. 

Mióta kifejlesztettem a saját teljes kiőrlésű tésztám a családból mindenki megnyalja mind a tíz ujját.   

Olvasd el, mielőtt hozzáfogsz...

  • A nyújtás során nem a tökéletes forma a cél, hanem hogy ne szakadjon el a tészta egy ponton sem. Kézzel nyújts, ne nyújtófa segítségével. A tésztát minden szögben ellentétes irányba húzd a két kezeddel miközben forgatod azt, így növeld az átmérőjét. 
  • Ha a teljes kiőrlésű liszt arányaiban nem fedezi a teljes liszt mennyiség minimum 60%-át, akkor csak magadat csapod be.
  • A formát kitöltés előtt kend be olíva olajjal, így nem tapad hozzá sütés közben a pizza. Ha sütőben sütsz benti körülmények között, akkor érdemes a szószt és a feltétet a formában rárétegezni. 
  • A szósz ne legyen édes, és nem szabad vastagon kenni (max. 2 evőkanál, de inkább 1,5)! Jöhet a feltét: a mozzarellához ragaszkodj, amihez válassz a kedvenc olasz sonkáid közül. Egy kis friss bazsalikommal nem tévedhetsz. Egy pohár borral tálaljuk. ;)
  • Tipp: ha teheted, süsd kemencében, amitől még ropogósabb a tészta és gyorsabban meg is sül. 

      .